Két szempár között a legrövidebb út
Mikor újra felnéznék,
a jobb szemhéjam zárva
marad. Vannak napok,
amikből nem szégyen
már délelőtt elmenekülni.
Átkelés egy másik életbe,
tizenöt méter magasan,
egy kifeszített dróton
a háborgó beton felett.
Két szempár között
a legrövidebb út.
Mi történt, amíg
sötétben voltam,
és mire gondoltam,
mielőtt lehunytam
a szemem?
Rád, és hogy
könnyeddé.
Könnyűvé.
A legvékonyabb ágak végén is
Ahogy megérintem a törzsét,
mint egy hosszúra nyúlt,
szétfutó nyakat.
Ahogy a levegő arca
egyensúlyban marad
a legvékonyabb ágak végén is.
Mint amikor átfogjuk egymást
a kád ürességének peremén.
Mint lehunyt szemek
mögött a lüktető fehérség.
(Megjelent az Alföld 2022/2-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Nagy Károly Zsolt fotója.)
Hozzászólások